A prológussal megvolnánk, jöhet a konfliktus…
Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de nem is olyan régen én még éltem haltam a jó kis női lapok cikkeinek olvasgatásáért. Hol a facebookon lájkolta valaki, hol én magam kerestem rá egy-egy témára és hát, ha már ilyen szép új világban élünk mi mást is lehetne csinálni munkába menet a metrón vagy reggeli kávézgatás közben? Olvasni, aztán az elolvasottakon agyalni.
Meg különben is mi nők vagyunk, nekünk igényünk van arra, hogy folyamatosan jól értesültek legyünk arról, hogy éppen kinek van/nincs pasija és miért. E nélkül az érdeklődés nélkül talán nem is lennénk képesek panaszkodni egymásnak hosszú órákon keresztül, majd közös erővel minden egyes alkalommal megállapítani, hogy természetesen teljes mértékben nekünk van igazunk, Géza meg tegye össze a két kezét, azért mert egy istennő van mellette vagy mehet is isten hírével.
Abban a nem várt esetben viszont, ha Géza erre azt mondja, hogy rendben drágám, akkor én megyek is, köszönöm nem kell kikísérned, születnek az alábbi és ehhez hasonló szösszenetek.
„Hol vannak a fiatal, értelmiségi, szingli férfiak? – Egy harmincas nő parttalan keresgélése”
A cikk eredetije a wmn.hu oldalon jelent meg, veled is megtörténhet jeligével, mint Szilvia írása.
Kezdeném rögtön azzal, hogy velem nem történhet meg, ugyanis sikerült rájönnöm, hol is bujkálnak azok a huncut, fiatal, értelmiség, szingli férfiak. A válasz hátborzongató lesz…
Utaznak a metrón, ülnek a szomszéd kocsiban a dugóban, mögöttünk állnak a sorban a pénztárnál, sétálnak az utcán. Félelmetes tudom én, de ezek tényleg mindenhol ott vannak.
A valódi kérdés persze nem az, hogy hol vannak a férfiak, ugyanis a férfiaknak van egy olyan furcsa tulajdonságuk, hogy nem érzik azt, hogy bujkálniuk kell, sőt…
A valódi kérdés az, hogy Szilvia miért nem találja őket?
Mielőtt a cikkben foglaltakra (annak eredeti szövegéből részleteket idézve) reagálnék lenne hozzád egy kérésem. Képzeld el azt, hogy te a cikk szövegét nem nőként olvasod, hanem olyan férfiként, aki megfelel minden Szilvia által támasztott elvárásnak. Azaz ott ülsz a képernyő előtt, 30 x éves, értelmiség férfiként, feljön az írás és valamilyen csoda folytán nem zárod be és görgetsz tovább a hírekhez, hanem elkezded olvasni, mert egyébként már egy ideje szívesen megismerkednél egy kedves, bájos nővel. Akit be tudnál mutatni anyudnak, hogy végre ne mondogassa állandóan, hogy unokák nélkül nem élet az élet, akivel el tudnál menni a baráti összejövetelekre, ahová már minden haverod a feleségével érkezik, de minimum egy menyasszonnyal, és akihez úgy egyébként egy fárasztó nap után szívesen haza mennél.
„Bár aktív társkeresőnek tartom magam, tíz éve nem volt normális kapcsolatom. Hozzáteszem, hogy 35 éves, diplomás, értelmiségi nő vagyok, aki – biztosíthatlak róla – távolról sem egy fap...a. Közvetlen vagyok, állítólag jó a humorom is, a visszajelzések alapján a szén sem jön fel miattam a bányából. De akkor miért van az, hogy immár tíz éve egyedülálló vagyok? Pedig hidd el, próbálkozom, csak egyet nem értek: hol vannak a férfiak??! Veled is megtörténhet – Szilvia írása.”
Van egy fogadásom, 100 férfiből 99 már ezen egy bekezdés után nem olvassa tovább a cikket, mert már mindent megértett és az a helyzet, hogy nem kíváncsi erre. Hogy miért? Te férfiként akarnál egy olyan nőt, aki már 10 éve próbálkozik és nem volt egy férfiember sem, akinek kellett volna, annak ellenére, hogy diplomás (ami nem azonos az értelmiségével, ez kiderül magából az írásból) és ugyan saját bevallása szerint, de ki is néz valahogyan? Vajon a te agyadon is átfutott a gondolat, mely szerint valami nem stimmel a cikket író nővel?
De mivel Szilvia nagyon eltökélt, így ő 2 oldalon át sorolja, hogy az elmúlt 10 évben hol próbált ismerkedni. A legtöbb ötletéről ő maga is megállapítja, hogy ezekre a helyekre valahogy csak nők járnak és egyáltalán nem alkalmasak a megismerkedésre, de ha azt gondolnád, hogy eszébe jutott feltenni a kérdést, hogy nem lehetséges-e, hogy akkor rossz helyen keresgél, hát nem. Szilviának nem ez jutott eszébe, hanem az, hogy:
„Nem értem, miért nem járnak jógára a férfiak, hiszen nyilván nekik is fáj a hátuk. Csak szólok, hogy nagyon jól szálkásít és izmosít.”
„Hogy zumbára nem járnak, megértem, de csak szólok, hogy a zumba-szerkó nagyon vadító a lányokon, és a mozgásuk sem utolsó, ezért lehet, hogy megfontolnám a helyükben.”
Szilvia csak szól, hogy…ezen a ponton időzzünk el egy kicsit…
Az, hogy Szilvia nem gondol bele abba, hogy nőként valóban olyan férfire vágyik-e, aki jógázik és zumbázik abba most nem megyek bele, ízlések és pofonok ugye…csak halkan megjegyzem, hogy talán nem véletlen, hogy ezeken a helyeken nem tolonganak a hímek.
Ami viszont, férfiként olvasva azonnal eszembe jutna, hogy vajon ez a nő hányszor fog majd otthon „csak szólni…” nekem?
Ha volt pár hónapnál tartósabb kapcsolatod, akkor egészen biztosan tapasztaltad már, hogy milyen az, amikor a férfiember éppen csinál valamit…szerel…barkácsol…vagy neked segít abban, amire megkérted…majd te tökre kedvesen (vagy nem) odamész és csak szólsz, hogy szerinted ezt meg azt így vagy úgy kéne…majd valami olyan jellegű reakciót tapasztalsz, hogy most éppen haragszanak rád, te meg ott állsz bambán és nem érted, hiszen te csak szóltál…
Most egy kicsit rugaszkodjunk el a talajtól…én életemben nem hallottam még olyan nőt, aki azt mondta volna, hogy neki egy buta, tesze-tosza, nyámnyila hím kellene, akinek állandóan szólni kell, hogy ő mit és hogyan csináljon. Olyanról annál inkább, hogy a férfi legyen okos, erős és határozott, hogy lehessen rá támaszkodni.
Akkor tedd fel magadnak a kérdést. Ha a szerencse összehoz egy okos, erős és határozott férfivel, akkor vajon ő képes-e megoldani azt, amit éppen csinál vagy döntést hozni a nélkül, hogy te csak szólnál?
Azt hiszem te is érzed azt, hogy a válasz…igen meg…és nincs mit csodálkozni azon sem, hogyha visszakérdez, amikor te csak szólsz, hogy miért nézed őt hülyének?
Ha van párod javaslom, hogy próbád ki, hogy mi történik akkor, ha egy szó nélkül hagyod, hogy a férfiember csináljon meg valamit, amire megkérted. Ha kérdez valamit, arra természetesen válaszolj, de úgy egyébként bízd rá a kivitelezést és nézd meg mi történik.
Tudod én személy szerint, ahogy mondani szokták, tudtam de nem is sejtettem, hogy mennyire zseniális férfivel áldott meg a sors, amíg nem próbáltam ki, hogy mire képes ő akkor, amikor csak rábízom magam, megkérem valamire és igen kibírom, hogy aztán ne szóljak bele…ugyanis a mellettünk lévő férfiak többsége mindent és annál többet is képes megoldani és bármiben segítenek nekünk, méghozzá nem másért, mint egy köszönömért...annak idején ezért szerettünk bele.
Szilviára visszatérve…teljesen egyértelmű, hogy nincs tisztában azzal, hogyan is működik és gondolkodik az a férfi, akit ő ilyen iszonyatos energiával keres. Amivel még nincs tisztában az az, hogy a 10 év alatt mennyire megkeseredett, férfi gyűlölő nő lett belőle és hogyha nem néz szembe saját magával, akkor a következő 10-20-30 évben sem marad számára más, mint parttalan kesergése, ugyanis egy ilyen cikket elolvasva, nincs férfi, aki bánná, hogy Szilviát nem sodorja karjaiba az élet. Szilvia záró gondolatait, kérlek, próbáld ismét férfi szemmel értelmezni:
„De üzenem: a nagy számok törvénye alapján próbálkozni kell és nem egózni. Én nőként többször is kockára tettem az önbecsülésem azért, hogy valakinek kimutassam az érdeklődésem, és nem omlottam évekre össze a visszautasítástól.
Igazából tudom, hogy hol vagytok
Dolgoztok látástól mikulásig, siklóernyőztök, falat másztok, Via Ferrátáztok, maratont futtok, a konditerem hátsó felében vagytok, 30-40 kilométeres teljesítménytúrán és külföldön… na meg otthon.
A hobbiként űzött extrém sporttal két baj van. Az egyik, hogy veszélyes, a másik, hogy ott tényleg nem fogunk találkozni...”
Az én záró gondolataim a következők. Ha van melletted férfi jelenleg, akkor ne akarj neki 5 percenként szólni…csak hagyd, hogy férfiként tegye a dolgát és ne felejtsd el megköszönni. Ha pedig éppen párt keresel, akkor a parttalan és teljesen értelmetlen kesergés helyett járj mosolyogva és nyitott szemmel az utcán és csodás dolgok fognak történni veled.
Lili Anna
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot és oszd meg az ismerőseiddel.
Tetszett a cikk? Olvasd el a többi bejegyzésemet is: >klikk<